Az Eye4U designcéget Reinhard Marcha alapította Münchenben 1998-ban, amelynek honlapja a Flash design elemeit alkalmazza 3D animáció és webdesign kíséretében. Amíg az újságolvasók a lapot forgatják, a televíziónézők pedig csatornáról csatornára váltanak, addig a cég olyan hirdetési módot alkalmaz, amelyen a felhasználók klikkelgethetnek, így az információ és a szórakoztatás egyesítésére tesz kísérletet.

Ez messze áll a médium narratív használatától, és ezzel az elgondolással szemben a felhasználó interaktív beavatkozási lehetőségeinek magas fokát nyújtja, amely nem képzelhető el offline módon, így teljesíti a hálózati művészet médiaspecifikus kritériumát. Abban az illúzióban ringatja a nézőt, hogy tudatában van cselekedeteinek, a hipermédia aktív vezérlése révén ő uralkodik navigálási lehetőségei fölött. George P. Landow a hipermédia fogalmát úgy írta le, mint amely „egyszerűen kiterjeszti a szöveg fogalmát a vizuális információra, hangra, animációra és az adatok más formáira a hypertexten belül,” amely ebben az esetben a non-linearitás ígérete alatt a valódi útvonalválasztás látszatát kínálja fel. Amíg azonban felhasználó Nate Burgos-i értelemben „elcsábul,” és webfelület innovatív esztétikai megformáltsága „odaszegez minket a mozgó üzenetekhez,” addig a néző voyeurisztikus tekintete (vö. eye for you) gyanútlanul informálódik is a cég szolgáltatásairól.
Vagyis a szépség álarcában a néző máris bekapta a legyet, néző a kapitalista ideológia foglya lesz, mivel az esztétika köntöse mögött észrevétlenül a médiaipar kommunikációs stratégiája rejlik. Épp abban, hogy a nézőnek a választási szabadság és az interaktivitás illúzióját kínálja fel, rejlik a piaci taktika. A néző a fogyasztói társadalom öntudatlan szubjektumává válik, amely összevetethető azzal, hogy Althusser éppen úgy definiálta az ideológiát, amely működése közben észrevétlen marad, adottként mutatja be önmagát, miközben a kialakult hierarchikus rend újratermelésének szolgálatába szegődik. Így a Flash design nézői nem aktív cselekvőként alakítják saját magatartásukat, hanem a struktúra részeivé válnak az „uralkodó ideológiának való behódolás,” a neki való önkéntes alárendelődés által, vagyis az egyének a fogyasztói kultúra szubjektumává formálódnak.